2012. január 8., vasárnap

Golyóstoll és C-vitamin

A bevezetőben azt írtam, jelen vagyunk a hétköznapokban szerte a világon. Talán hihetetlennek tűnik. Elmesélek két sorsot, csak előbb hozok egy golyóstollat meg egy C-vitamint...

Volt egyszer egy újságíró, aki séta közben szerette nézni, hogyan üveggolyóznak a gyerekek. Lehet, hogy nem is követte a játékot, ez talán csak legenda. Tény, hogy zseniális ötlete támadt: rájött, ha egy pici fémgolyót rejt a tollhegybe, az addigi folyós tinta helyett sűrűbbet használhat; olyat, amilyet a nyomtatásnál alkalmaznak. Az nem hagy pacát, de a golyó nélkül nem kerülne egyenletesen a papírra.

Az ötlet megvolt, már csak a történelemmel kellett megbirkóznia. A harmincas évek végén az újságírónak el kellett mennie a hazájából zsidó származása miatt. Párizsból Argentínába ment egy ismerőse javaslatára (akiről utólag derült ki, hogy maga az argentin elnök). Új hazájában 1943-ban szabadalmaztatni tudta találmányát. 1944-ben a brit légierő is ilyen tollakat használt, mert nagy magasságban is működtek.

A gyártási költségek azonban meghaladták az újságíró anyagi lehetőségeit. 1950-ben eladta találmányát az olasz származású, francia állampolgárságú Bich bárónak, aki a Bic cég alapítójaként rengeteget keresett azon. Az újságíró szegényen halt meg Argentínában, ahol születésnapján, szeptember 29-én ünneplik a feltalálók napját. A nevét azonban sok országban őrzi találmánya: a biro (sok helyütt így hívják a golyóstollat).

(Bíró László József, 1899-1985)

Élt aztán vele egy időben egy rendkívül tehetséges orvos, családjában generációkra visszamenőleg híres orvosok voltak. A sárkányölő szent nevét viselte; ő is hadakozott egész életében, főleg a háború ellen, ami mindenhol utolérte. Külföldi tanulmányaiból miniszteri hívásra tért haza. 1932-ben elkülönítette a C-vitamint (később a P-vitamint is). Kutatásaihoz a szegedi fűszerpaprikát is használta, ebből több C-vitamint tudott kivonni, mint a citrusfélékből. 1937-ben Nobel-díjat kapott, 1940-ben a díjjal járó pénz teljes egészét a Szovjetunió által lerohant Finnországnak ajánlotta fel.

A II. világháború idején a kormány tudományos kiküldetés leple alatt tárgyalni küldte, hogy előkészítse Magyarország kiugrását a háborúból. A németek azonban tudomást szereztek a tervről, és Hitler személyesen adta ki az elfogatóparancsot az orvos ellen. Szerencsére sikerült elmenekülnie. A háború után felkérték, legyen parlamenti képviselő. 1947-ben külföldön pihent, amikor megtudta, letartóztatták barátját, Zilahy Lajos írót. Ekkor már nem tért haza. Az Egyesült Államokba ment, ahol elismert tudósként rákkutatással foglalkozott, hamarosan állampolgárságot is kapott. Őrült majom című írása a vietnami háború idején született, benne az értelmetlen pusztítás befejezésére szólítja fel az emberiséget. Egyik imája így szól:

"Uram!
Nagyobb vagy mint az alkotásod!
A te házad a világmindenség!

És én magamhoz hasonlónak véltelek,
Gonosznak, kapzsinak és hiúnak,
Ki dicséretemre és áldozataimra vágyik,
Megbosszulja csekély vétségeim,
Kinek én kell hogy házat építsek,
Míg embertársimat hajléktalan hagyom.

Istenem! Hadd dicsőítselek téged avval,
Hogy teremtésednek rám bízott parányi pontját szebbé teszem,
Elárasztom e földi létet fénnyel, melegséggel, jóakarattal és boldogsággal."

(Szent-Györgyi Albert, 1893-1986)


Minden egyes C-vitamin tabletta egy parány ebből a jóakaratból, és minden egyes tollvonás egy szegény újságíró álmát keni a papírra.




2012. január 4., szerda

A nyájas olvasó köszöntése, avagy Benevolo lectori salutem

Magyar vagyok. Ez a mondat legtöbbször kérdőjeleket kelt mások fejében, vagy még azt sem. Ha a gulyáson és Budapesten kívül Puskás neve is felmerül, már megtisztelve érzem magam.

Mindig tudatában voltam, hogy erősen kötődöm a gyökereimhez. Az életem mégis úgy hozta, hogy évek óta külföldön élek. Észrevettem, minden alkalmat megragadok, hogy a hazámról mesélhessek. Nem annyira honvágyból, inkább mert megdöbbent, hogy az internet korában sok kincsünkről nem is tudnak máshol. Ha mégis hallanak rólunk, akkor meg rosszat. Persze ez a mi hibánk, sosem tudtuk eladni magunkat. Az egész világ hétköznapjaiban ott vagyunk, de ezt senki nem tudja. Mintha a szőnyeg alatt élnénk; a láthatatlan nemzet. Nem gondolom, hogy én volnék a legalkalmasabb arra, hogy megpróbáljam nagyobb ismertséghez juttatni az országomat, de tudom, hogy állandó késztetést érzek arra, hogy a kultúrám minél több darabkáját megismertessem másokkal. A környezetem pedig egyre erősebben jelzi vissza, hogy nem csak én találok ebben örömet. A Milánóban szervezett táncházam egyik résztvevőjével beszélgetve úgy fejeztem ki magam, bárhol is legyek a világon, valójában mindig Magyarországon vagyok. Erre ő azt felelte: nem te vagy otthon, hanem a hazád kerül ide közénk általad. Ez volt egyike a három legszebb mondatnak, amit valaha mondtak nekem. (Köszi, Micky!)

Így aztán úgy döntöttem, tőlem telhetően (és teljesen személyes nézőpontból) megpróbálok felcsillantani előttetek néhány  üvegszemcsét Magyarországról. Remélem, a kaleidoszkópom szemcséinek rajzolata elbűvöl majd benneteket, és nem leszünk többé ismeretlenek számotokra. A kaleidoszkóp görögül azt jelenti: szép formákat néző. Gyertek velem szépet látni Magyarországra!